A kardiológiában a felhalmozott tudásanyag olyan mértékű, amit egy orvos már nehezen tud átlátni minden részletében. Ennek következményeként a szívgyógyászaton belül is több speciális tudással rendelkező alcsoport alakult ki. Az egyik ilyen irányzatot a szívritmuszavarokkal foglalkozó kardiológusok adják, akiket más néven aritmológusnak, vagy elektrofiziológusnak is nevezünk.
A szívritmuszavar az az állapot, amikor a szív ingerületképző, vagy ingerületvezető rendszere károsodik. Ez a „hiba” a jóindulatú, életet nem veszélyeztető eltérésektől egészen a súlyos, életveszélyes kórállapotokig terjedhet. Sajnos a tünettan, úgymint szívdobogásérzés, mellkasi diszkomfort, nehézlégzés, szédülés nemritkán egészen hasonló tud lenni a benignus, illetve a súlyos ritmuszavaroknál is. Mindezek miatt a fenti tünetek észlelése esetén érdemes mihamarabb EKG vizsgálat elvégzésre törekedni, majd ezzel szívritmuszavar specialistához fordulni. Az orvoshoz fordulás időpontja mindenképp fontos, elég csak a leggyakoribb ritmuszavarra a pitvarfibrillációra gondolni, mivel ebben az esetben kevés kivételtől eltekintve a véralvadásgátló kezelés megkezdése kulcsfontosságú, hiányában drasztikusan megnő a stroke rizikó.
Egy-egy aritmológiai szakvizsgálat során EKG készítése elengedhetetlen, emellett azonban legalább ilyen fontos a páciensek által elmondott kórtörténet részletes elemzése, a ritmuszavar körülményeinek megismerése. Gyakran már a fentiekből diagnózishoz juthatunk, azonban olykor további vizsgálatok (szívultrahang, 24 órás EKG, ergometria, billenőasztal vizsgálat) lehetnek szükségesek. Megmagyarázhatatlan, visszatérő eszméletvesztések esetén esetlegesen hosszútávú – akár több éves – folyamatos EKG rögzítésre alkalmas diagnosztikus készülék (ILR) beültetésére is sor kerülhet. Ezt követően tud dönteni az elektrofiziológus, hogy az adott helyzetben gyógyszeres és/vagy non-farmakológiai kezelést javasol.
Az elektrofiziológiában a non-farmakológiai ellátás alatt a diagnosztikus elektrofiziológiai vizsgálatokat, illetve a terápiás ablációkat és a pacemaker/defibrillátor beültetéseket értjük. Az elektrofiziológiai vizsgálatokat döntő többségben helyi érzéstelenítésben végezzük, ennek során a lágyékhajlat felől katétereket vezetünk fel a szív üregeibe, hogy pontosabb képet kapjunk az ingerületképzés és vezetés viszonyairól. Ilyen vizsgálatok során tudunk egyes ritmuszavarokat is kiváltani megfelelő elektromos ingerléssel. Ezt követően általában együlésben a kiváltott ritmuszavar ablációs kezelésére is lehetőségünk adódik, mely során katéterünkkel energiát közlünk a szívizom megfelelő helyein, így módosítva annak elektromos tulajdonságait. A második leggyakoribb ritmuszavar, a PSVT-k esetén általában további gyógyszerszedésre sincs szükség, a beavatkozás sikeraránya ebben a csoportban több, mint 97%.
Amennyiben Ön, vagy hozzátartozója érintett a fenti kórképekben, úgy forduljanak bizalommal Egészségközpontunk aritmológus specialistáihoz!
A pacemaker kezelés több, mint fél évszázadra tekint vissza. Ez alatt az idő alatt az eszközök minőségében, élettartamában és tudásában drámai fejlődések mentek végbe, azonban ezek időszakos ellenőrzése továbbra is elengedhetetlen. Egy-egy eszköz beállítása olyan
tudásanyagot igényel, mellyel csak azok rendelkezhetnek, akik mindennaposan ezzel foglalkoznak. Amennyiben a páciens szíve a pacemaker nélkül nem képes dobogni, úgynevezett pacemaker dependens, és az eszköz akkumulátora lemerül vagy az elektródák megsérülnek, úgy ez akár végzetes következményekkel is járhat. Fentiek bekövetkeztét időszakos vizsgálatokkal el lehet kerülni. Fentieken túl a készülék lekérdezések során akár életet veszélyeztető ritmuszavarok felismerésére is sor kerülhet.
Pacemaker (PM) kezelésre általában akkor kerül sor, ha a szív ingerképző, vagy ingervezető rendszere „elöregszik”, vezetési tulajdonságai lecsökkennek, esetlegesen teljes blokk alakul ki a felső és alsó szívüregek közt. Ebben az esetben hagyományos, vagy modern típusú, úgynevezett fiziológiás ingerlés bevezetésére kerül sor.
Egy másik indikációja a pacemaker kezelésnek az úgynevezett reszinkronizációs (CRT) kezelés. Ebben az esetben a szívelégtelen, rossz bal kamrai pumpafunkcióval és bal Tawara-szár blokkal rendelkező, optimális gyógyszeres terápián lévő betegeknél a ritmusszabályzó eszköz beültetése a szív bal és jobb kamrájának összehangolt működését hivatott biztosítani.
Defibrillátor (ICD) abban az esetben kerül beültetésre, ha a beteg életet veszélyeztető kamrai ritmuszavaron esett át, vagy az alapbetegsége miatt erre jóval nagyobb az esélye, mint az átlagpopulációnak.
A PM/CRT/ICD beültetést követően a páciensnek általában 6-12 havonta speciális eszközös vizsgálaton kell részt vennie, mely során egy külső programozó segítségével ellenőrzik le készüléke paramétereit és az esetleges programozási módosításokra is sor kerülhet ilyenkor.
Ha Ön, vagy hozzátartozója pacemakerrel, vagy ICD-vel él, az alábbi szempontok alapján ajánljuk rendelésünket:
Amennyiben a fent leírtak alapján rendelésünket választanák, úgy szeretettel várjuk Önöket!
Kérjük az implantációról szóló zárójelentést és a korábbi ellenőrzések eredményeit feltétlenül hozzák magukkal!
+36 62 815 046